I. rész — Helyzetkép

A Magyar Közlöny 2026. szeptember 11-i számában megjelent kormányhatározat a Dunai Vasmű területén fenyegető iparbiztonsági veszély és környezetkárosodás elhárításáról szól. A Kormány ebben felkérte az államháztartásért felelős minisztert, hogy az augusztusban felmerült költségekre legfeljebb 657,103 millió forintot biztosítson a 2026. évi központi költségvetésből. Az indoklás egyértelmű: a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek nem tudják fedezni a szükséges intézkedéseket. A környezetkárosodás megelőzése viszont közérdek, ezért a feladat közszolgáltatási szerződés útján az államra hárul. Ugyanazon a héten Iváncsán az önkormányzat 55 helyszínen vizsgáltatta meg a lakossági kutakat, miután az SK On Hungary akkumulátorgyár saját önellenőrző mérése egy üzemi monitoringkútban NMP-t, egy magzatkárosító oldószert mutatott ki. A kutak tiszták voltak. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet pedig egy, a vízparti beépítést szabályozó kormányrendelet felülvizsgálatát kérő alkotmánybírósági panaszhoz csatlakozott. Azóta a sor folytatódott. Szeptember 25-én nyilvánosságra került, hogy Kőszegen az azbesztes kőzúzalékkal borított Hermina úton a 24 órás átlag köbméterenként 40 246 azbesztrost volt a levegőben, az ugyanerre az időtartamra vonatkozó 1000-es határérték negyvenszerese (egy négyórás mérés 76 254-et mutatott). Dorogon a Kenyérmezői-patakban a megengedett ólomtartalom 37-szeresét mérték.

A MIAK korábban több oldalról foglalkozott az ipari szennyezéssel: a független és nyilvános mérésről a debreceni ügy kapcsán (CATL Debrecen), az üzembiztonsági felügyeletről a tiszaújvárosi robbanás után (Tiszaújvárosi MOL-robbanás), az azbesztkárok egészségügyi következményeiről pedig májusban (Azbeszt-szennyezett kőzúzalék). Egy kérdés azonban eddig nyitva maradt: ki fizet, ha a szennyező már nem tud fizetni? Ez most két okból aktuális. A miniszterelnök májusban Bécsben kijelentette, hogy az azbesztügyben a „szennyező fizet” elvét fogják érvényesíteni. A Magyar Nemzet szerint azonban szeptember végéig nem látható olyan osztrák pénzügyi vállalás, amelyből a magyar települések kármentesítése finanszírozható volna. A Kormány emellett szeptember 23-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta egy új, 2027. január 1-jétől felálló országos környezetvédelmi főhatóság tervezetét. Ez a hatóság engedélyezné, ellenőrizné és szankcionálná többek között az akkumulátorgyárakat is.

A MIAK olvasata: a „szennyező fizet” elv ma utólagos elv, és utólag éppen akkor nem működik, amikor a legnagyobb szükség volna rá. A felszámolás alatt álló cégtől nem lehet behajtani a kármentesítést, a távoli bányától vagy a nem azonosított szennyezőtől pedig csak évek alatt, ha egyáltalán. A kockázatot ezért a beruházás pillanatában kell beárazni, nem a baj után.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Három szerző adja az értelmezési keretet. Kornai János (magyar származású közgazdász, a puha költségvetési korlát elméletének kidolgozója; Harvard-professzor 1986–2002 között) A hiány című művében leírja, hogy ha egy vállalat a veszteségeit az államra háríthatja, akkor nem egyedül viseli a kockázatot, és a döntéseit már nem köti a saját fizetőképessége. A felszámolás alatti szennyező kármentesítésének állami átvállalása ennek környezeti változata. Nicholas Stern (brit közgazdász, a Világbank korábbi vezető közgazdásza, a brit kormány megbízásából 2006-ban készült klímagazdasági jelentés szerzője) The Economics of Climate Change című jelentésében kimondja, hogy ha az állam átvállalja a hulladékkal, a leszereléssel vagy a szivárgással járó felelősségeket, és ezt a biztosítást nem fizetteti meg a szolgáltatókkal, az valójában támogatás. Elinor Ostrom (amerikai politikatudós, 2009-ben az első nőként kapott közgazdasági Nobel-emlékdíjat) Governing the Commons című könyve szerint a szabályok betartására tett ígéret csak akkor hiteles, ha van működő ellenőrzés és a szabályszegés súlyához igazodó, fokozatos szankció. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Az első a biztosíték kötelező mértékét és formáit rögzíti, a második azt, ki kezeli és mikor hívható le, a harmadik a nyilvánosságát és a már meglévő, gazdátlan szennyezések leltárát.

3.1 Kötelező, kockázatarányos és csődálló biztosíték az engedélyhez (törvényjavaslat 2027 első félévében, új engedélyeknél 2028. január 1-jétől)

A MIAK azt javasolja, hogy a Kormány 2027 első félévében terjesszen az Országgyűlés elé olyan törvényjavaslatot, amely a veszélyes ipari létesítmények engedélyét környezeti pénzügyi biztosítékhoz köti. A kör a nagy mennyiségű veszélyes anyagot tároló, az uniós Seveso-szabályozás alá tartozó üzemekre, a veszélyeshulladék-kezelőkre, a hulladéklerakókra és az akkumulátor-gyártás veszélyes vegyi anyagokat használó üzemeire terjedjen ki. A biztosíték mértékét egy független, akkreditált szakértő által készített kármentesítési költségbecslés adja: mennyibe kerülne a telephely biztonságos leállítása, a veszélyes anyagok elszállítása és a legrosszabb reálisan várható szennyezési eset elhárítása, ha az üzemeltető eltűnik. A becslést a hatóság hagyja jóvá, háromévente és minden jelentős bővítéskor felülvizsgálja. Elfogadható forma a bankgarancia, a kezességvállalási biztosítás és az elkülönített letéti számla. Az anyavállalati kezességvállalás legfeljebb a biztosíték kisebbik részét fedezheti, mert egy csoportszintű csőd a kezest is magával viheti. A környezeti felelősségbiztosítás a hirtelen balesetekre hasznos, a lassan felhalmozódó szennyezést viszont gyakran nem fedezi, ezért önmagában nem elég. A kulcs a csődállóság: a törvény mondja ki, hogy a biztosíték nem része a csődvagyonnak, a hitelezők nem férhetnek hozzá. Kornai keretében (lásd 6.4.1) ez teszi keménnyé a szennyező költségvetési korlátját. A már működő üzemekre hároméves felfutás vonatkozzon, a legnagyobb kockázatúakkal kezdve.

3.2 A biztosítékot a hatóság kezeli, a lehívás rendjét előre rögzített szabály határozza meg (az új főhatóság felállásával, 2027. január 1-jétől)

A MIAK azt javasolja, hogy a biztosíték kedvezményezettje az új országos környezetvédelmi főhatóság legyen, és ez a szerep kerüljön be a most egyeztetett kormányrendelet-tervezetbe, a törvényi felhatalmazás keretei között. A lehívott összeg ne a központi költségvetés általános bevételei közé folyjon, hanem egy telephelyenként elkülönített kármentesítési számlára, amelyből csak az adott terület helyreállítása fizethető. A lehívás feltételeit előre rögzített szabály adja: a felszámolási vagy csődeljárás megindulása, a véglegessé vált hatósági kármentesítési kötelezés határidőre nem teljesítése, vagy a telephely engedély nélküli elhagyása. Ostrom tervezési elve szerint (lásd 6.4.3) a szankció fokozatos legyen: első lépésben felszólítás és a biztosíték feltöltésének előírása, ha a becsült költség nőtt, második lépésben részleges lehívás a sürgős munkákra, végül a teljes lehívás. A munkamegosztás is legyen egyértelmű. A mérést, a kötelezést és a lehívást a hatóság végzi, nem az önkormányzat. Az önkormányzat viszont kapjon jogot arra, hogy a hatóságnál kezdeményezze az eljárást, és a hatóság 30 napon belül indokolt döntést hozzon. Iváncsán az önkormányzat rendelte el a kútvizsgálatot, Dorogon pedig egy önkormányzati képviselőnek kellett közérdekűadat-igényléssel kikérnie a hatósági mérés eredményét. Ha a biztosíték nem fedezi a teljes kárt, az állam előlegezzen, de a törvény biztosítson megtérítési igényt a volt tulajdonosokkal és a kezessel szemben.

3.3 Nyilvános biztosítéki nyilvántartás és a gazdátlan szennyezések leltára (a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül, utána évente)

A MIAK azt javasolja, hogy a főhatóság vezessen nyilvános, géppel olvasható nyilvántartást minden biztosítékköteles létesítményről. Szerepeljen benne a kockázati kategória, a jóváhagyott kármentesítési költségbecslés, a biztosíték összege, formája, kibocsátója és lejárata, valamint minden lehívás és annak felhasználása. A nyilvánosság itt nem udvariassági gesztus. Ebből látja a lakosság, a település és a befektető is, hogy a fedezet valódi-e, és ebből derül ki időben, ha egy garancia lejár, és nem újítják meg. A nyilvántartás mellé a Kormány évente tegyen közzé jelentést arról, mennyit fizetett ki a központi költségvetés olyan kármentesítésre, amelyre nem volt biztosíték, és ebből mennyit tudott visszakövetelni. Ebbe tartozik a Dunai Vasmű 657 millió forintja és az azbesztkárok elhárítására kiírt 3 milliárd forintos pályázati keret is. Ugyanez a jelentés tartalmazza a gazdátlan szennyezett területek leltárát, becsült költséggel és ütemezéssel. Stern érve szerint (lásd 6.4.2) a meg nem fizettetett biztosítás rejtett támogatás. A jelentés ezt a rejtett támogatást teszi láthatóvá. A javaslat a K3 szennyezés-monitoring és az A1 közpénz-dashboard programpontra épül.

A három javaslat közös elve, hogy a „szennyező fizet” elvet az engedélyezés pillanatában kell valóra váltani, amikor a vállalat még fizetőképes, és amikor a beruházást még árazni lehet. A biztosíték nem új adó, hanem a már létező kockázat ára, amelyet ma a településeken élők és az adófizetők viselnek. Kornai és Stern érve ugyanoda fut ki: amit az állam hallgatólagosan átvállal, az támogatás, és rontja a vállalati döntések minőségét. Ostrom szerint pedig ez az ígéret csak ellenőrzéssel és kiszámítható szankcióval hiteles.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Költségvetés Csökken a közköltségként végződő kármentesítés, mint a Dunai Vasmű esetében A már meglévő, gazdátlan szennyezések költségét a biztosíték visszamenőleg nem fedezi, ezek állami teher maradnak
Ipar és beruházás A kockázat beárazása jobb telephely- és technológiaválasztásra ösztönöz A garanciadíj és a lekötött tőke a kisebb üzemeknek belépési korlát lehet, ez a nagyokat hozhatja előnybe
Pénzügyi piac Bankok és biztosítók értékelik a kockázatot, ez független második véleményt ad Szűk hazai kínálat a lassú szennyezésre szóló termékekből, magas díjak
Települések Az önkormányzatnak nem saját költségvetésből kell védekeznie Ha a becslés alacsony, a biztosíték hamis biztonságérzetet ad
Közigazgatás Egyetlen hatóság kezeli a becslést, a biztosítékot és a lehívást Az új főhatóság kapacitása és a becslések minősége szűk keresztmetszet lehet

A fő mérlegelési kérdés a biztosíték mértéke. Ha túl alacsony, csak jelképes, és a Dunai Vasműhöz hasonló helyzetben újra az állam fizet. Ha túl magas, elriaszthatja a beruházást, vagy csak a nagy, nemzetközi csoportok tudják vállalni, amelyek anyavállalati kezességgel könnyebben fedezik. Ezért kell a mértéket független becslésre és kockázati kategóriákra építeni, nem egységes összegre. A második kérdés a meglévő üzemek bevonása. Az utólag előírt biztosíték jogbiztonsági kérdést vet fel, ezért a hároméves felfutás és a kockázat szerinti sorrend nem engedmény, hanem a szabály védhetőségének feltétele. A harmadik a biztosítéki piac. Ha a hazai bankok és biztosítók nem kínálnak megfelelő terméket, az elkülönített letéti számla mint alapforma ezt a rést áthidalja. A javaslat akkor válik kockázatossá, ha a hatóság a becsléseket nem tudja szakszerűen ellenőrizni. Ezért kell a becslést akkreditált szakértőhöz és nyilvános nyilvántartáshoz kötni.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-kat, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre:

  • Biztosítéki lefedettség: a biztosítékköteles létesítmények hány százaléka rendelkezik jóváhagyott biztosítékkal. Javasolt célérték: az új engedélyeknél 2028-tól 100 százalék, a meglévő üzemeknél 2030 végére 100 százalék.
  • Fedezeti arány: a biztosíték összege a jóváhagyott kármentesítési költségbecslés hány százaléka. Javasolt célérték: a legmagasabb kockázati kategóriában legalább 100 százalék, a felülvizsgálatok háromévente megtörténnek.
  • Közköltséges kármentesítés: a központi költségvetésből biztosíték nélkül fizetett kármentesítés éves összege, és ennek visszakövetelt aránya. Érdemes évente követni, a 2026-os Dunai Vasmű-kiadást kiindulópontnak tekintve.
  • Az önkormányzati kezdeményezések kezelése: az önkormányzati eljárás-kezdeményezések hány százalékában születik 30 napon belül indokolt hatósági döntés. Javasolt célérték: legalább 90 százalék.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése, hogy a Kormány a most egyeztetett környezetvédelmi főhatóság felállításával együtt készítse elő a veszélyes üzemek kötelező, csődálló környezeti biztosítékáról szóló törvényjavaslatot. A biztosíték mértékét független kármentesítési becslés adja, a formáit a törvény sorolja fel, a kezelője és kedvezményezettje a hatóság legyen, a lehívást pedig előre rögzített, fokozatos szabály vezérelje. A nyilvántartás legyen nyilvános, és a Kormány évente számoljon el azzal, mennyit fizetett az állam olyan szennyezésért, amelyért más lett volna felelős.

Két MIAK-alapérték mozog itt. Az elszámoltathatóság azért, mert a „szennyező fizet” ígéret ma nem kényszeríthető ki azon a ponton, ahol a leginkább számít, a csődnél. A biztosíték a felelősséget a kár bekövetkezése elé hozza. Az átláthatóság azért, mert a biztosíték csak akkor véd, ha a lakosság és a település látja, hogy van-e, mennyi, és lejárt-e. A nyilvántartás nélkül ugyanaz az utólagos meglepetés ismétlődne, mint a Dunai Vasműnél.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sávban a Telex az iváncsai ügyet az önkormányzati közlés tükrében, tárgyszerűen hozta: a kutak tiszták, a vezetékes víz más forrásból érkezik. A dorogi cikkében viszont azt emelte ki, hogy a mérési eredményeket a képviselő csak közérdekűadat-igényléssel tudta megszerezni, és hogy a polgármester szerint a szennyező felderítése nem a város, hanem a szakhatóság dolga. A 444.hu az iváncsai cikkben a szakszervezet állítását tette hangsúlyossá, amely szerint a bírságoknak épp a visszatartó hatása hiányzik. A balatoni ügyben pedig részletesen feltárta a fonyódi telek önkormányzati eladásának körülményeit. A HVG az azbesztügyben a pénzügyi oldalt vette elő: a 3 milliárd forintos pályázati keretre a lap szerint egyetlen település sem nyújtott be pályázatot, és a Greenpeace a burkolási munkálatok leállítását követeli.

A közéleti sávban az ATV a Dunai Vasmű-határozatot közérthetően magyarázta: mivel a cégek nem tudják állni a költségeket, az állam lép be helyettük. Felidézte, hogy a vasmű energiaellátásáért felelős cég júliusban dolgozóinak felét elbocsátotta. Az iváncsai cikk mellett az új hatóság akár 5 milliárd forintos bírságára is utalt, augusztusban pedig a volt almásfüzitői vörösiszap-tározók melletti lúgos szivárgásról számolt be. A 24.hu egy rákospalotai lakossági fórumról tudósított, ahol a szakértő szerint a gyorsabb mentesítés nagyon drága volna, és házak lebontásával járna. Ez az évtizedekkel korábbi szennyezés valódi árát mutatja.

A gazdasági sávban a Portfolio a Dunai Vasmű-ügyet „környezeti katasztrófa fenyeget” címmel, sürgősségi keretben hozta, az azbesztügyben pedig az osztrák Kurier nyomán a kőanyag burgenlandi eredetét emelte ki (a cikkek egy része előfizetéshez kötött, ezért csak a bevezetőjük volt letölthető). A konzervatív sávban a Magyar Nemzet fogalmazta meg a legélesebben azt a kérdést, amelyre ez a javaslat felel. A lap szerint a károk elhárítását az önkormányzatok saját forrásból előlegezik, az állami alap önerőt kér, és a kormány által hangoztatott „szennyező fizet” elvből szeptember végéig nem lett osztrák fizetési vállalás. A lap a 2010-es vörösiszap-katasztrófa gyors válságkezelésével állította szembe a mostani lassú reagálást. A Mandiner a vizsgált időszakban a témát nem hozta a fókuszba. A spektrum közös pontja, hogy minden sáv a kár utáni fizetésről vitatkozik, az előzetes fedezet kérdését egyik lap sem vetette fel.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
Állami forrás a Dunai Vasmű veszélyelhárítására legfeljebb 657,103 millió forint, a 2026. évi központi költségvetésből, közszolgáltatási szerződés útján kormányhatározat, Magyar Közlöny, 2026. szeptember 11. (ATV, Portfolio)
Az állami beavatkozás indoka a felszámolás alatt álló cégek nem tudják biztosítani a pénzügyi fedezetet ATV, 2026. szeptember 13.
Iváncsai kútvizsgálat 55 helyszín, egyik kútban sem mutattak ki NMP-t Iváncsa önkormányzata, 2026. szeptember 12. (Telex, 444.hu, ATV)
Munkavédelmi bírság az iváncsai üzemnek 100 millió forint (augusztus) ATV, 2026. szeptember 12.
Igazolt azbesztes kőzet Nyugat-Magyarországon 155 ezer köbméter (179 ezer tonna) kormányzati közlés (Telex, HVG, 2026. szeptember 25.)
Érintett települések akár 250 Magyar Nemzet, 2026. szeptember
Állami kármentesítési pályázati keret (azbeszt) 3 milliárd forint, önerővel; megyei jogú városnak 30 százalék önerő HVG, Magyar Nemzet, 2026. szeptember
Szombathely becsült lezárási költsége mintegy 1,5 milliárd forint Magyar Nemzet, 2026. szeptember
Kőszeg, Hermina út, azbesztrost a levegőben 76 254 rost/m³ (4 órás mérés), 40 246 rost/m³ (24 órás átlag); határérték: 1000 rost/m³ 24 órás átlagban HVG, 2026. szeptember 25.
Dorog, Kenyérmezői-patak ólom a határérték 37-szerese, nikkel 12,6-szerese, kőolajeredetű szénhidrogének 14-szerese közérdekűadat-igénylés (Telex, HVG, 2026. szeptember 25.)
Új országos környezetvédelmi főhatóság felállás 2027. január 1., kormányrendelet-tervezet, véleményezés szeptember 30-ig Telex, 2026. szeptember 23.
Az új hatóság bírságplafonja akár 5 milliárd forint ATV, 2026. szeptember
Almásfüzitő, lúgos szivárgás a Dunába pH 10, közel egy kilométer hosszan ATV, 2026. augusztus 21.
A Balaton déli partjának beépítettsége 75 százalék Telex, 2026. szeptember 12.

Két megjegyzés tartozik a számokhoz. Egyrészt nincs nyilvános, összesített adat arról, mennyit költ évente az állam biztosíték nélküli kármentesítésre; a fenti tételek egyedi döntésekből és pályázatokból állnak össze. Éppen ezért javasolja a MIAK a 3.3 pontban az éves jelentést. Másrészt a kőszegi 76 254-es érték rövidebb mérési időszakra vonatkozik, a határérték pedig 24 órás átlagra. Az összevethető érték a 40 246-os napi átlag, amely a határérték negyvenszerese.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Környezet és klíma (programpontok) — a szennyezés-monitoring adatai adják a lehívás tényalapját, a körforgásos gazdaság pedig a hulladékkezelő létesítményeken keresztül érintett (programpont ID: K3, K4);
  • Egészségügy (programpontok) — az azbeszt- és nehézfém-expozíció egészségügyi következményei, a megelőzési adatprogram (programpont ID: E4);
  • Építésügy (programpontok) — az azbesztes kőzúzalék építőanyagként terjedt el, a kivitelezési adatok nyilvánossága a felelősségi lánc feltárásához kell (programpont ID: EP4);
  • Területi egyenlőtlenség és vidékpolitika (programpontok) — a kármentesítés terhe ma a kisebb, szűkös költségvetésű településekre esik, ez a közszolgáltatási minimumot veszélyezteti (programpont ID: TE4);
  • Gazdaság és Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a hatóság engedékenysége a szabályozási elfogás tipikus terepe, az állami kármentesítési kiadás pedig közpénz, amelynek nyilvánosnak kell lennie (programpont ID: G6, A1).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Kornai János: A hiány

Kornai A hiány című művének 13. fejezetében szembeállítja a kemény és a puha költségvetési korlátot. Puha költségvetési korlát (soft budget constraint) alatt azt érti, hogy a vesztes gazdasági szereplőt az állam rendszeresen kimenti, ezért a szereplő viselkedése már nem kötődik a saját fizetőképességéhez. A felpuhulás csatornái között felsorolja az adóelengedést, a vissza nem térítendő állami juttatást és a puha hitelt. A következmények között a kockázatmegosztást így írja le:

„A vállalat nem viseli egymaga a kockázatot, hanem megosztja azt az állammal.”

Kornai szerint a balszerencse vagy a rossz alkalmazkodás következményeit ilyenkor a vállalat mindenekelőtt az államra tudja áthárítani. Ennek mellékhatása, hogy a vállalat nem a műhelyben, hanem a hivatalokban alkalmazkodik: a kiváltságok és a kedvezmények megszerzéséért alkudozik. Kornai a tervgazdaságot elemezte, de a mechanizmus egy piacgazdaságban is működik, ha a környezeti kockázatra nincs előzetes fedezet. A Dunai Vasmű esetében ez azt jelenti, hogy a kármentesítés kockázata a működés évei alatt nem jelent meg a tulajdonosok döntéseiben, mert a végén az állam vette át. A csődálló biztosíték a környezeti kockázat oldalán keményíti meg a korlátot: a kár árát a vállalatnak már a működés alatt látnia kell.

📖 Forrás: Kornai János: A hiány (1980), 13.5. szakasz: Puha költségvetési korlát

6.4.2 Nicholas Stern: The Economics of Climate Change: The Stern Review

Stern jelentése a klímapolitikai eszközök között azt is tárgyalja, hogyan kezelje az állam a technológiákhoz kapcsolódó hosszú távú felelősségeket: a nukleáris hulladékot, a leszerelési költséget vagy a szén-dioxidot leválasztó és a föld alatt tároló létesítmények esetleges szivárgását. Tétele egyszerű:

„A kormányok e költségek egy részét viselhetik, de ha a szolgáltatókkal és végső soron a fogyasztókkal nem fizettetik meg ezt a biztosítást, az támogatásnak minősül.”

A jelentés másutt a „szennyező fizet” elvet jogokból levezetett elvként is bemutatja: a mások termelési és fogyasztási szokásai okozta környezeti kártól való védelem joga kártalanítási kötelezettséget szül. Stern gondolatmenete nem a hagyományos ipari szennyezésről szól, de a logikája közvetlenül átvihető rá. A veszélyes ipari létesítmény leállítási és kármentesítési kockázata ugyanolyan hosszú távú felelősség, mint egy erőmű leszerelése. Ha az állam ezt ingyen vállalja át, akkor az iparágat rejtetten támogatja, és a támogatás összege sehol nem jelenik meg a költségvetésben. A MIAK ezért kéri a 3.3 pontban a biztosíték nélküli kármentesítési kiadások éves kimutatását.

📖 Forrás: Nicholas Stern: The Economics of Climate Change — The Stern Review (2006)

6.4.3 Elinor Ostrom: Governing the Commons

Ostrom a közös erőforrások tartósan működő önkormányzó intézményeit vizsgálva arra jut, hogy a szabályok betartására tett ígéret csak akkor hiteles, ha a betartást valaki ténylegesen ellenőrzi. Az ellenőrzés problémájának megoldása nélkül a hiteles elköteleződés nem jöhet létre. Tervezési elvei közül a negyedik az elszámoltatható ellenőrzés, az ötödik a fokozatos szankció: a szabályszegő a szabályszegés súlyától és körülményeitől függő, fokozatosan erősödő szankcióra számíthat. Ostrom megfigyelése szerint a jól működő rendszerekben a kezdeti szankciók meglepően enyhék, a visszatartó erőt a kiszámíthatóság és az ellenőrzés folyamatossága adja. A környezeti biztosíték esetében ebből két tanulság következik. Egyrészt a biztosíték önmagában csak ígéret, érvényessége a hatósági ellenőrzésen és a becslés rendszeres felülvizsgálatán múlik. Másrészt a lehívásnak nem egyetlen, mindent vagy semmit döntésnek kell lennie, hanem előre ismert lépcsőknek. Ezért javasolja a MIAK a 3.2 pontban a felszólítás, a részleges és a teljes lehívás sorrendjét. (A kötet jogállása miatt itt csak parafrázisban szerepel.)

📖 Forrás: Elinor Ostrom: Governing the Commons — The Evolution of Institutions for Collective Action (1990)

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

Az uniós jog a környezeti pénzügyi biztosítékot ma ágazatonként eltérően kezeli. A hulladéklerakókról szóló irányelv és a bányászati hulladékok kezeléséről szóló irányelv az engedély feltételeként kötelezővé teszi a pénzügyi biztosítékot. A környezeti felelősségről szóló 2004-es irányelv viszont csak arra kötelezi a tagállamokat, hogy ösztönözzék a pénzügyi biztosítéki eszközök és piacok fejlődését. Egyes tagállamok, például Spanyolország, ennél tovább mentek, és a kockázatelemzéshez kötött biztosítékot a veszélyes tevékenységek széles körére előírták. Az Egyesült Államokban a veszélyes hulladékot kezelő létesítményeknek évtizedek óta be kell mutatniuk, hogy fedezetük van a bezárás és az utógondozás becsült költségére. Az elfogadott formák között szerepel a letéti alap, a kezességvállalási biztosítás, a bankgarancia, a biztosítás és szigorú feltételekkel az anyavállalati kezesség. Ugyanott az ilyen fedezet nélkül maradt szennyezett területek felszámolását évtizedekig közpénzből kellett finanszírozni. Ez éppen azt mutatja, amit Stern tétele (lásd 6.4.2) megfogalmaz: a meg nem fizettetett biztosítás végül közteher lesz. A magyar tanulság az, hogy a biztosíték bevált eszköz, a formái kidolgozottak, a hazai feladat a kör kijelölése, a csődállóság kimondása és a nyilvánosság. Az azbesztügy határon átnyúló jellege arra is figyelmeztet, hogy a hazai biztosíték a behozott, szennyezett anyag kockázatát nem fedi le. Ott a forgalmazói felelősség és a magyar–osztrák megállapodás marad a lehetséges út.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Környezet és klíma

  • K3 — Szennyezés-monitoring
  • K4 — Körforgásos gazdaság ösztönzése

Egészségügy

  • E4 — Prevenciós adatprogram

Építésügy

  • EP4 — Építőipari átláthatóság

Területi egyenlőtlenség és vidékpolitika

  • TE4 — Vidéki közszolgáltatási minimum

Gazdaság

  • G6 — Járadékvadászat és szabályozási elfogás elleni program

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard

Javasolt új programpont: Kötelező, csődálló környezeti pénzügyi biztosíték — a veszélyes ipari létesítmények engedélyéhez kötött, független kármentesítési becslésen alapuló biztosíték, hatósági kezeléssel, fokozatos lehívási renddel, nyilvános nyilvántartással és a biztosíték nélküli állami kármentesítés éves kimutatásával — a Környezet és klíma területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 13. — 5. téma; 2026. szeptember 24. — 8. téma; 2026. szeptember 26. — 5. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Kornai János: A hiány (1980)
  • 📖 Nicholas Stern: The Economics of Climate Change — The Stern Review (2006)
  • 📖 Elinor Ostrom: Governing the Commons — The Evolution of Institutions for Collective Action (1990)

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Környezet és klíma (háttéranyag — jelenlegi helyzet, externáliák árazása)
  • MIAK szakpolitikai terület: Környezet és klíma (programpontok; programpont ID: K3, K4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Egészségügy (programpontok; programpont ID: E4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Építésügy (programpontok; programpont ID: EP4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Területi egyenlőtlenség és vidékpolitika (programpontok; programpont ID: TE4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1)
  • MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 27. — 2. téma, pontszám: 83/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Magyar Közlöny, 2026. szeptember 11. — a Dunai Vasmű veszélyelhárításáról szóló kormányhatározat (az ATV és a Portfolio közlésében)
  • Vas Vármegyei Kormányhivatal — a kőszegi azbesztkoncentráció-mérés jegyzőkönyve (a HVG közlésében)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 27.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 28. 08:20 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 125 000 (becslés, lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink