I. rész — Helyzetkép

2026. szeptember 25-én három, egymástól független elszámoltatási lépés került a nyilvánosság elé. A 24.hu értesülését az Integritás Hatóság megerősítette, a HVG pedig átvette: a Hatóság vagyonnyilatkozati vizsgálatában több mint száz személy kapta a legmagasabb kockázati besorolást. Köztük van Seszták Miklós volt KDNP-s fejlesztési miniszter és Hankó Balázs volt fideszes kulturális és innovációs miniszter. A Hatóság a lapok szerint idén nyárra dolgozta ki a vizsgálat módszertanát, a besorolás szeptember elején készült el. A nyilatkozatok adatait, a vagyon időbeli változását és más rendelkezésre álló adatokat vetik össze. Kockázatnövelő tényező, ha valaki politikai vagy állami felső vezetőként az elosztási rendszer csúcsán állt, jelentős források felett rendelkezett, vagy felülírhatott kontrollokat. A Hatóság hangsúlyozta: a besorolás nem jelenti, hogy valaki jogsértést követett el, csak azt, hogy a nyilatkozata alaposabb hatósági vizsgálatot indokol. Ugyanezen a napon a Belügyminisztérium Sportért Felelős Államtitkársága elrendelte a Fradiváros-projekt támogatásának utóellenőrzését. Az Országgyűlés Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Vizsgálóbizottsága pedig közzétette, hogy 65 személyt kötelezne nyilatkozattételre, köztük Rogán Antalt és több volt igazságügyi minisztert, például Varga Juditot.

A MIAK a vagyonnyilatkozati rendszer reformjáról június 9-én írt: géppel olvasható adatbázist, automatikus keresztellenőrzést és szankciót javasolt. Ugyanaznap az Integritás Hatóság függetlenségéről és a korrupciós veszteségbecslések módszertanáról (Az Integritás Hatóság és a korrupciós veszteség), június 17-én pedig a Hatóság elnökének felmentéséről jelent meg MIAK-elemzés. A parlamenti vizsgálóbizottságok eljárási garanciáit május 28-án, a Fradiváros-támogatás döntési nyomát augusztus 29-én tárgyalta a MIAK. Szeptember 18-án a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tervezett politikusi vagyonosodási vizsgálatáról írt (Politikusi vagyonosodási vizsgálat). Az akkori javaslat még törvénytervezet volt. A mostani hír más: a kockázatalapú szűrést egy hatóság már elvégezte, és az első nevek a sajtón keresztül nyilvánosságra kerültek. Seszták Miklós és Hankó Balázs mentelmi jogának felfüggesztését külön eljárásban az ügyészség indítványozta, erről az Országgyűlés szeptember 28-án dönt. A megnevezett személyek egyike ellen sincs jogerős ítélet, mindannyiukat megilleti az ártatlanság vélelme.

A MIAK olvasata: a kockázatalapú szűrés helyes eszköz, és éppen az a fajta adatvezérelt megközelítés, amelyet a MIAK maga is javasol. Egy szűrő azonban csak akkor hiteles, ha a szempontjai nyilvánosak, mindenkire egyformán vonatkozik, és az eredményét senki nem kezeli ítéletként. Ugyanezen a napon a támogatói utóellenőrzés hetekkel a feljelentés után indult, a parlamenti bizottság pedig folyamatban lévő büntetőügy szereplőit is meghallgatná. Ezek azt mutatják, hogy az elszámoltatásban részt vevő intézmények között még nincs rögzített munkamegosztás és sorrend. A tét nem egy-egy név, hanem az, hogy az eljárások eredménye a bíróságon és a közvélemény előtt is megálljon.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Három forrás adja az értelmezési keretet. Robert Klitgaard amerikai közgazdász, a korrupcióellenes politika klasszikus kézikönyvének szerzője, Controlling Corruption című munkájában egy fülöp-szigeteki adóhatósági reformot ír le. Ott az állomány tagjait „vészjelzések” alapján sorolták ellenőrzési csoportokba, de a szerző kiemeli: a jelzés önmagában nem azonosított korrupt tisztviselőt, csak eldöntötte, kit kell előbb és alaposabban ellenőrizni. Susan Rose-Ackerman, a Yale Egyetem jog- és közgazdász professzora Corruption and Government című kötetében összeveti a politikusi összeférhetetlenségi és vagyonbevallási szabályokat. Arra figyelmeztet, hogy ha a botrányokra adott válasz a mögöttes intézményi ösztönzők átalakítása helyett csak a bűnösök keresése, a korrupcióellenes fellépés a politikai ellenfelek üldözésének látszatát kelti. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 6. cikkének (2) bekezdése kimondja az ártatlanság vélelmét, a 8. cikk pedig a magánélet tiszteletben tartását. Ebből következik, hogy a hatósági kockázati jelzés és a bűnösség megállapítása két külön jogi kategória. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Közös céljuk, hogy a kockázatalapú szűrés és a párhuzamosan futó elszámoltatási eljárások eredménye jogilag és a közvélemény előtt is hiteles legyen — függetlenül attól, ki van éppen kormányon.

3.1 Nyilvános módszertan és összesített eredmény (30 napon belül, majd negyedévente)

A MIAK azt javasolja, hogy az Integritás Hatóság 30 napon belül tegye közzé a vagyonnyilatkozati kockázati besorolás módszertanát. Ebben szerepeljenek a kockázati tényezők, azok súlyozásának legalább nagyságrendi leírása, a kategóriahatárok és a felhasznált adatforrások. A Hatóság tegye közzé az összesített eredményt is: hány nyilatkozatot vizsgált, hány személy került az egyes kategóriákba, és ez hogyan oszlik meg a tisztségtípusok szerint (volt és jelenlegi kormánytag, országgyűlési képviselő, polgármester, egyéb). A MIAK kéri annak nyilvános megerősítését, hogy a szűrés a jelenlegi kormánytagokra és képviselőkre is ugyanazzal a módszertannal lefut. Ha az első kör konstrukciójából adódóan szinte csak a volt tisztségviselőket érinti, azt a Hatóság indokolja. A módszertant egy független szakértői testület vagy egyetemi kutatóhely vizsgálja felül, véleményét pedig tegyék közzé. A Hatóság negyedévente jelentse azt is, hogy a legmagasabb kategóriába sorolt ügyek közül hány zárult megalapozott megállapítással, és hány bizonyult alaptalannak. Ez a találati arány mutatja meg, hogy a szűrő jól működik-e. Klitgaard fülöp-szigeteki esete (lásd 6.4.1) éppen ezt a visszacsatolást írja le: ott a jelzések hitelességét az adta, hogy a kiválasztott ellenőrzések eredményét utólag mérték. A javaslat az A3 vagyonnyilatkozati és az A6 fékek és ellensúlyok programpont közvetlen alkalmazása.

3.2 A besorolás nem megállapítás: nevek helyett összesített adat (azonnal, belső szabályzattal; törvényi rögzítés 2026. december 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy az Integritás Hatóság, a NAV és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) belső szabályzatban rögzítse: a kockázati besorolásról egyes személyek esetében nem ad tájékoztatást, és sajtóértesülést sem erősít meg. Nyilvánosságra a Hatóság csak lezárt vizsgálati megállapítást vagy megtett feljelentést hozhat. Ilyenkor is elkerülendő minden olyan megfogalmazás, amely a bűnösséget előre vélelmezi. A besorolt személyt a Hatóság értesítse, és határidőt adjon neki arra, hogy a vagyonváltozást írásban megmagyarázza, mielőtt bármilyen megkeresés vagy feljelentés készül. Ha az érintett maga hozza nyilvánosságra a besorolását, a Hatóság az eljárás állásáról tárgyszerűen tájékoztathat. A szabályt az Országgyűlés 2026 végéig emelje törvényi szintre. Ez az EJEE ártatlansági vélelmének és magánélet-védelmének (lásd 6.4.3) gyakorlati alkalmazása. A vagyonnyilatkozat tartalma közérdekű adat, a hatósági kockázati minősítés azonban egy vizsgálat kezdőpontja, nem annak eredménye. A MIAK A10 programpontja a megmagyarázatlan vagyongyarapodás esetén a bizonyítási teher megfordítását javasolja. Klitgaard hongkongi példája (lásd 6.4.1) azonban azt mutatja, hogy ez csak törvényi alapon, meghatározott eljárásban és bírósági kontroll mellett lehetséges. A kockázati besorolás egyik feltételt sem teljesíti.

3.3 Rögzített intézményi munkamegosztás és eljárási sorrend (ügyrendi megállapodás 60 napon belül)

A MIAK azt javasolja, hogy az elszámoltatásban részt vevő szervek — az Integritás Hatóság, a NAV, az NVVH, a támogató minisztériumok és az ügyészség — 60 napon belül kössenek nyilvános ügyrendi megállapodást. Ez rögzítse, melyik szerv milyen jelzést kinek továbbít, és milyen sorrendben járnak el. Az alapszabály legyen az, hogy támogatási ügyekben a támogató előbb utóellenőrzést végez, megállapításait írásban rögzíti, és csak ezek alapján dönt a visszakövetelésről és a feljelentésről. Ha a feljelentés ezt megelőzi, annak okát a támogató nyilvánosan indokolja. A Fradiváros-ügyben a MIAK azt kéri, hogy a sportért felelős államtitkárság tegye közzé a támogatói okiratokat és azok módosításait, a klub záróbeszámolóit, valamint az utóellenőrzés ütemtervét és lezárásakor a jelentését. A parlamenti vizsgálóbizottságokra a MIAK három eljárási határt javasol. Ha a meghallgatott személy ugyanabban az ügyben folyamatban lévő büntetőeljárás terheltje, a bizottság írásban tájékoztassa arról, hogy önmagát terhelő vallomásra nem kötelezhető. A bizottság kérdései ilyenkor a felügyeleti rendszer működésére irányuljanak, ne a büntetőjogi felelősségre. A bizottság zárójelentése egyéni büntetőjogi felelősséget ne állapítson meg — ez a bíróság hatásköre. Hivatalban lévő alkotmánybíró vagy bíró kötelező meghallgatására a hatalmi ágak elválasztása miatt ne kerüljön sor. Rose-Ackerman figyelmeztetése (lásd 6.4.2) szerint az elszámoltatás hitelességét az intézményi rend, nem a megnevezett személyek száma adja. A javaslat a KI7 tisztviselő-kiválasztási és az I1 bírósági átláthatósági programpontra épül.

A három javaslat közös elve, hogy a szűrés, a vizsgálat és az ítélet három külön lépés, három külön intézményi felelősséggel. A kockázatalapú szűrés akkor hatékony, ha gyorsan és széles körben fut. Éppen ezért kell a módszerét nyilvánossá tenni, az egyéni eredményét pedig bizalmasan kezelni. Klitgaard és Rose-Ackerman ugyanarra jut: a vészjelzés jó eszköz a figyelem irányítására, de ha ítéletként használják, a korrupcióellenes fellépés elveszíti a hitelességét.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Korrupcióellenes hatékonyság A nyilvános módszertan és a találati arány mérése javítja a szűrő pontosságát, és a Hatóság kapacitását a legnagyobb kockázatú ügyekre irányítja A túl részletes módszertan közzététele segítheti a nyilatkozattevőket abban, hogy a vagyonukat a kockázati tényezőket elkerülve rendezzék
Jogállamiság és alapjogok A besorolás és a bűnösség elhatárolása csökkenti a jóhírnév-sérelem és a későbbi kártérítési perek esélyét A névmegerősítés tilalmát a közvélemény titkolózásként értelmezheti, ha a Hatóság nem közöl rendszeresen összesített adatot
Politikai hitelesség A jelenlegi kormánytagokra is kiterjedő szűrés cáfolja a szelektív eljárás vádját Ha az első körben mégis szinte csak volt tisztségviselők szerepelnek, a módszertan politikai vita tárgyává válhat
Közigazgatás Az ügyrendi megállapodás csökkenti a párhuzamos és egymásnak ellentmondó eljárásokat A rögzített sorrend lassíthatja a feljelentést ott, ahol vagyonelvonás vagy bizonyítékmegsemmisítés veszélye áll fenn
Parlamenti ellenőrzés A vizsgálóbizottságok a rendszer felelősségére koncentrálnak, megállapításaik nem ütköznek a folyamatban lévő perekkel A szűkebb kérdezési kör csökkentheti a meghallgatások politikai hatását és nyilvános érdeklődését

A fő mérlegelési kérdés a nyilvánosság és a méltányos eljárás viszonya. A közvélemény joggal várja, hogy lássa, kiket vizsgálnak. A kockázati besorolás azonban statisztikai valószínűség, amely hiányos és pontatlan adatokon is alapulhat. Ha egy név ebben a szakaszban nyilvánosságra kerül, a későbbi felmentés már nem állítja helyre a jó hírnevet, a tévesen megjelölt személy pedig jogi úton támadhatja az egész eljárást. A MIAK ezért a szempontok és az összesített adatok teljes nyilvánosságát javasolja, az egyéni eredmények nyilvánosságát pedig a vizsgálat lezárásához köti. A második kérdés a sürgősség. Vagyonelvonás veszélye esetén a feljelentés nem várhat az utóellenőrzés lezárására. Az ügyrendi megállapodásnak ezért tartalmaznia kell a kivételt, indokolási kötelezettséggel együtt. A harmadik kérdés a vizsgálóbizottságok hatásköre. Az Országgyűlés júniusban szigorította a megjelenési és igazmondási kötelezettséget. Ez a parlamenti ellenőrzést erősíti, de a folyamatban lévő büntetőperek terheltjeinél az önvádra kötelezés tilalmába ütközhet, ha a bizottság nem húzza meg világosan a kérdezés határait.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-kat, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre:

  • Módszertani nyilvánosság: megjelenik-e 2026. október 26-ig a kockázati besorolás módszertana és az összesített kategória-eloszlás. Javasolt célérték: igen, utána negyedéves frissítéssel.
  • Egyenlő lefedettség: a jelenlegi kormánytagok és országgyűlési képviselők hány százalékának nyilatkozata ment át ugyanazon a szűrésen. Javasolt célérték: 100% 2026 végéig.
  • Találati arány: a legmagasabb kategóriába sorolt ügyek közül hány zárul 12 hónapon belül megalapozott megállapítással, hány alaptalannak minősítéssel, és hány van még folyamatban. Érdemes negyedévente követni.
  • Egyéni névmegerősítések száma: hány esetben erősített meg hatóság sajtóértesülést egy személy kockázati besorolásáról lezárt megállapítás előtt. Javasolt célérték: 0.
  • Fradiváros-dokumentumok: közzétették-e a támogatói okiratokat, azok módosításait és a záróbeszámolókat, és lezárult-e az utóellenőrzés nyilvános jelentéssel. Javasolt határidő: 2027. március 31.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése egyszerű: a kockázati szűrés legyen nyilvános a módszerében és bizalmas az egyéni eredményében. Az Integritás Hatóság 30 napon belül tegye közzé a besorolás szempontjait és összesített eredményét, és erősítse meg, hogy ugyanez a szűrés a mostani kormánytagokra és képviselőkre is vonatkozik. Egyes nevekről a hatóságok lezárt megállapítás előtt ne nyilatkozzanak. Az elszámoltatásban részt vevő szervek pedig rögzítsék nyilvánosan, ki mit vizsgál és milyen sorrendben. A parlamenti vizsgálóbizottságok a felügyeleti rendszer felelősségét tárják fel. A büntetőjogi felelősségről a bíróság dönt.

Két MIAK-alapérték mozog itt. Az átláthatóság azért, mert egy hatósági szűrő csak akkor ellenőrizhető, ha a szempontjai és az összesített eredményei nyilvánosak. Enélkül senki nem tudja megítélni, hogy a kiválasztás pártatlan-e. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert az elszámoltatásnak magának is elszámoltathatónak kell lennie. A hatóságnak mérnie kell, hány jelzése bizonyult megalapozottnak, és felelnie kell azért, ha egy tévesen megjelölt személy jó hírneve sérül.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A közéleti és balliberális sávban a HVG és a 24.hu a neveket állította a középpontba. Mindkét cikk címe Seszták Miklóst és Hankó Balázst emeli ki, a módszertanról és a „több mint száz” személy összetételéről viszont csak a Hatóság rövid közlését adják vissza. A HVG a besorolást egy bekezdésen belül összekötötte a két politikus mentelmi ügyével. Ez az olvasóban könnyen egyetlen történetté olvasztja a hatósági kockázati jelzést és az ügyészségi indítványt, pedig a kettő független egymástól. A lap ugyanakkor szó szerint közölte a Hatóság figyelmeztetését, hogy a besorolás nem jogsértés-megállapítás. A 24.hu cikkének a módszertanra vonatkozó része előfizetéshez kötött. A Telex a vizsgálóbizottság listáját tárgyszerűen, névsorként hozta, és jelezte a saját forrásai közötti ellentmondást: a parlament honlapján közzétett dokumentum és a bizottsági ülés felvétele eltért abban, hogy Czine Ágnes alkotmánybírót meghallgatják-e. A Fradiváros-ügyben a Telex a klub elnökének álláspontját és az összegek szerkezetét, az ATV pedig egy újságíró kritikáját emelte ki. Az ATV szerint az államtitkárság nem indokolta álláspontja megváltozását, és a támogatói okiratokat sem hozta nyilvánosságra. A Népszava egy párhuzamos szálat, a Szerencsejáték Zrt. választás előtti támogatásait hozta. A lap saját számítása szerint a január és április között kötött szerződések mintegy 40 százaléka kormányközeli körökhöz került.

A gazdasági sávban a Portfolio „rendkívüli fejleményként” keretezte a Schadl-ügyhöz kapcsolódó meghallgatásokat. A Telexnél teljesebb névsort közölt, és kiemelte, hogy a bizottság előtti megjelenés és az igazmondás a nyáron szigorított szabályok szerint kötelező. A Telex gazdasági rovata egy bankügylet kapcsán az NVVH működésének jogbizonytalanságát mutatta be. Egy ügyvédi iroda a lap szerint sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől, sem az NVVH-tól nem kapott előzetes állásfoglalást arról, milyen kockázattal jár egy érintett vagyonelem megvásárlása. A kormánypárti-konzervatív sávban a Magyar Nemzet a vagyonvisszaszerzési hivatal kapacitását és a bíróságokra, az ügyészségekre háruló többletterhet állította a középpontba. A lap forrásai szerint a hivatal magasabb fizetéssel tapasztalt ügyészeket és rendőröket csábíthat el. Ez a keretezés az intézményi munkamegosztás kérdését a kapacitás felől közelíti meg. A Mandiner ezen a napon a témát nem hozta a top-fókuszba. A teljes spektrumon közös, hogy a megnevezett volt tisztségviselők álláspontja a publikusan elérhető cikkrészekben nem jelenik meg.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A legmagasabb vagyonnyilatkozati kockázati besorolást kapott személyek több mint száz, köztük két volt miniszter HVG, 2026. szeptember 25. (a 24.hu értesülése, a Hatóság megerősítése alapján)
A besorolás időzítése módszertan: 2026 nyara; besorolás: 2026. szeptember eleje HVG, 24.hu, 2026. szeptember 25.
A Hatóság által közölt kockázatnövelő tényezők pozíció az elosztási rendszer csúcsán, jelentős források feletti rendelkezés, döntésbefolyásolási és kontroll-felülírási lehetőség; a vagyon időbeli változása HVG, 2026. szeptember 25.
A Fradiváros-projekt állami támogatása 24,947 milliárd forint (2016–2017) Telex, 2026. szeptember 25.
Első ütem felhasználása a klub záróbeszámolója szerint 10 milliárd forintból több mint 8,5 milliárd dologi és működési kiadás, mintegy 1,44 milliárd beruházás Telex, 2026. szeptember 25.
Második ütem felhasználása a klub záróbeszámolója szerint 14,9 milliárd forintból több mint 3,1 milliárd működési kiadás, 11,2 milliárd az FTC Labdarúgó Zrt.-hez, játékjogok megszerzésére Telex, 2026. szeptember 25.
Eljárási lépések a Fradiváros-ügyben feljelentés a NAV-nál 2026. augusztus 28-án; utóellenőrzés elrendelése 2026. szeptember 25-én MIAK, 2026. augusztus 29.; ATV, 2026. szeptember 25.
A végrehajtási vizsgálóbizottság meghallgatási listája 65 személy, öt témakörben, szóban vagy írásban Telex, Portfolio, 2026. szeptember 25.
A Szerencsejáték Zrt. támogatási és szponzorációs szerződései 2026. január–április nettó 6,25 milliárd forint; a lap számítása szerint mintegy 2,3–2,4 milliárd kormányközeli körökhöz; májustól augusztusig nem kötöttek új szerződést Népszava, 2026. szeptember 25.
Magyarország korrupciókontroll-mutatója a Világbank kormányzási mutatói (WGI — Worldwide Governance Indicators) szerint −0,17 Világbank WGI 2024

Két megjegyzés tartozik a számokhoz. Egyrészt a Hatóság a „több mint száz” főn belül nem közölte a kategóriák közötti megoszlást, a vizsgált nyilatkozatok teljes számát és a tisztségtípusok szerinti bontást sem. Ezért jelenleg nem ítélhető meg, hogy a legmagasabb kategória a vizsgált kör mekkora hányadát teszi ki. Pedig ez a szűrő szigorúságának legfontosabb jelzőszáma. Másrészt a Fradiváros-ügy összegei a klub saját záróbeszámolóiból származnak. Hogy a működési kiadások elszámolása jogszerű volt-e, az a többször módosított támogatói okiratok tartalmán múlik. Ezt éppen az utóellenőrzésnek kell megállapítania.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a vagyonnyilatkozati szűrés módszertani nyilvánossága, az ellenőrző intézmények függetlensége és mérhető teljesítménye, a megmagyarázatlan vagyongyarapodás kezelésének eljárási feltételei (programpont ID: A3, A6, A10, A12);
  • Igazságszolgáltatás (programpontok és háttéranyag) — az ártatlanság vélelme, a parlamenti vizsgálat és a folyamatban lévő büntetőperek viszonya, a bíróságok terhelése a vagyonvisszaszerzési ügyek miatt (programpont ID: I1);
  • Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok) — az elszámoltatásban részt vevő szervek munkamegosztása, a támogatói utóellenőrzés és a vagyonarányosság igazolása (programpont ID: KI7).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Robert Klitgaard: Controlling Corruption

Klitgaard a fülöp-szigeteki adóhatóság 1970-es évekbeli megtisztítását a korrupcióellenes reformok egyik mintaeseteként tárgyalja. A reformot vezető biztos először a legfelső 125 vezető vagyoni helyzetét vizsgáltatta meg. Nagyjából 30 százalékuknál a vagyon aránytalannak tűnt a látható jövedelemhez képest, és a biztos szavaival ezekre az esetekre „sokkal alaposabban rá tudott nézni”. Ezután a mintegy kétezer adóbeszedőre egy háromelemű jelzőrendszert építettek: késedelmes befizetés, nem követhető befizetés, valamint eltérés a befizetési jelentés és az adózói nyilvántartás között. A szerző itt teszi a tanulság szempontjából legfontosabb megjegyzést:

„Az adatok egy része nem volt elérhető, más része pontatlan volt, ezért ezek a »vészjelzések« nem azonosítottak automatikusan korrupt tisztviselőt.” (a MIAK fordítása)

A rendszer ezért rangsorolt, nem ítélt. Akinél mindhárom jelzés fennállt, azonnali ellenőrzés következett, akinél kettő, annál kapacitás szerinti. A módszer hitelességét az adta, hogy az ellenőrzések eredményét utólag mérték: az első két évben minden kiválasztott esetben találtak szabálytalanságot. A hongkongi fejezet a határt is megmutatja. Ott az 1971-es megvesztegetési rendelet a jövedelmet meghaladó vagyon esetén megfordította a bizonyítási terhet, és a megmagyarázatlan vagyongyarapodást bűncselekménnyé tette. Klitgaard ezt kifejezetten a szokásos ártatlansági vélelemtől való eltérésként írja le. Ehhez azonban törvény, meghatározott eljárás és a gyanúsítottnak adott, írásos magyarázati határidő kellett. A magyar esetre fordítva: az Integritás Hatóság besorolása a fülöp-szigeteki vészjelzés megfelelője, nem a hongkongi eljárásé. A 3.1 pont találati arányra vonatkozó mérése és a 3.2 pont magyarázati határideje ezt a különbséget teszi intézményi szabállyá.

📖 Forrás: Robert Klitgaard: Controlling Corruption

6.4.2 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government

Rose-Ackerman a politikusok összeférhetetlenségéről írva abból indul ki, hogy ma a fő veszély a közhivatal magánvagyoni célú felhasználása. Összeférhetetlenség akkor is fennáll, ha nincs vesztegetés, csak a politikusnak vagy a családjának érdekeltsége van egy állammal üzletelő cégben. Az érett demokráciák többsége ezért legalább a képviselők pénzügyi érdekeltségeinek bejelentését előírja. A szerző ugyanakkor rámutat, hogy a tagállamok között nagy a különbség abban, mit kell bevallani, nyilvános-e a bevallás, és milyen szankció jár. A bevallási rendszer tehát önmagában keveset mond. Az számít, hogyan ellenőrzik és milyen eljárásban használják fel. A reformokról szóló fejezetben a szerző élesen fogalmaz:

„Ellenkező esetben a korrupcióellenes kampányok alig lesznek többek boszorkányüldözésnél, amely aránytalanul a rendszer politikai ellenfeleit veszi célba.” (a MIAK fordítása)

Az „ellenkező eset” az, amikor a botrányra adott válasz kimerül a bűnösök megbüntetésében, és elmarad a mögöttes ösztönzők átalakítása. A szerző a független korrupcióellenes hivatalokról is megjegyzi, hogy még a hongkongi hivatal sem mentes attól a vádtól, hogy politikai ellenfelek ellen használják. Ahol kevésbé erősek az elkötelezettségek, ott a széles jogkörökkel vissza is lehet élni. A magyar helyzetre fordítva: egy kormányváltás utáni első szűrési körben a megjelöltek természetszerűen főként az előző kormányzat tisztségviselői. Pontosan ezért kell a 3.1 pont szerint igazolni, hogy a szűrő a hivatalban lévőkre is ugyanúgy lefut. A 3.3 pont szerint pedig az elszámoltatás hitelességét a rögzített intézményi rend adja, nem a megnevezett személyek száma.

📖 Forrás: Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform

6.4.3 Európa Tanács: Az emberi jogok európai egyezménye

Az EJEE a tisztességes eljárásról szóló 6. cikkében rögzíti az ártatlanság vélelmét:

„Minden bűncselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően nem bizonyították.” (a MIAK fordítása)

A 8. cikk szerint a magánélethez való jogba hatóság csak törvényben meghatározott esetben avatkozhat be, és csak annyiban, amennyiben az egy demokratikus társadalomban szükséges, például bűncselekmény megelőzése érdekében. A két cikk együtt adja a kockázati besorolás jogi mércéjét. A besorolás nem vád, így a 6. cikk szűk értelemben még nem alkalmazandó rá. Ha azonban egy hatóság egyes személyek nevét egy „legkockázatosabb” csoport tagjaként erősíti meg, az a közvélemény szemében a bűnösség előzetes látszatát keltheti, és a 8. cikk szerinti beavatkozásnak minősülhet. Egy ilyen beavatkozásnak pedig törvényi alapot és szükségességi indokot kell felmutatnia. A magyar Alaptörvény XXVIII. cikke ugyanezt az elvet rögzíti: senki nem tekinthető bűnösnek, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata meg nem állapította. A 3.2 pont ezért nem a nyilvánosságot korlátozza, hanem a nyilvánosság tárgyát választja szét. A szempontok és az összesített adatok teljesen nyilvánosak, az egyéni eredmény a vizsgálat lezárásáig nem. A 3.3 pont vizsgálóbizottsági határa, vagyis hogy a terhelt nem kötelezhető önmagát terhelő vallomásra, szintén a 6. cikk tisztességes eljárási garanciáiból következik.

📖 Forrás: Európa Tanács: Az emberi jogok európai egyezménye (1950), 6. és 8. cikk

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A kockázatalapú vagyonnyilatkozat-ellenőrzésnek több bevált európai mintája van, és mindegyik elválasztja a szűrést a megállapítástól. Franciaországban a közélet átláthatóságáért felelős független hatóság (Haute Autorité pour la transparence de la vie publique) 2013 óta ellenőrzi a kormánytagok, képviselők és vezető tisztségviselők vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatait. A kormánytagok és képviselők érdekeltségi nyilatkozatai nyilvánosak. A hatóság súlyos kétség esetén az ügyészséghez fordul: a döntő lépés tehát egy megalapozott, írásos átirat, nem egy kockázati lista. Romániában a Nemzeti Integritási Ügynökség (ANI) a MIAK A3 programpontjának háttéranyaga szerint 2007 óta ezernél több közéleti szereplő ellen indított eljárást vagyonnyilatkozati eltérések miatt. Az ügynökség értékelő jelentését az érintett közigazgatási bíróság előtt megtámadhatja. Ukrajnában a korrupciómegelőzési ügynökség elektronikus vagyonnyilatkozati rendszere automatikus, kockázatalapú előszűréssel választja ki, mely nyilatkozatok kerülnek teljes ellenőrzésre. Az Egyesült Királyságban a megmagyarázatlan vagyonra vonatkozó magyarázatkérést (unexplained wealth order) 2018 óta csak bíróság bocsáthatja ki, a hatóság kérelmére. Ez a hongkongi bizonyításiteher-megfordítás bírósági kontroll alá helyezett, mérsékelt változata.

Az ártatlanság vélelmének a hatósági nyilatkozatokra való kiterjesztésére is van európai mérce. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1995-ben az Allenet de Ribemont kontra Franciaország ügyben kimondta, hogy a vélelmet nemcsak a bíróság, hanem más hatóságok is megsérthetik, ha nyilvános nyilatkozatukban valakit bűnösként mutatnak be. Az Európai Unió 2016/343-as irányelve kifejezetten előírja a tagállamoknak, hogy a hatóságok nyilvános nyilatkozatai a jogerős ítéletig ne utaljanak a gyanúsítottra bűnösként. A MIAK 3.2 pontja ezt a mércét terjeszti ki a büntetőeljárást megelőző hatósági kockázati szakaszra.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A3 — Vagyonnyilatkozatok nyilvánossága
  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése
  • A10 — Független Korrupcióvizsgálati Hivatal (CPIB-modell)
  • A12 — Kampányfinanszírozás átláthatósága és felső korlátja

Igazságszolgáltatás

  • I1 — Bírósági átláthatóság

Közigazgatás és e-kormányzat

  • KI7 — Tisztviselő-kiválasztási és rotációs rendszer

Javasolt új programpont: A kockázatalapú integritás-szűrés eljárási szabályai — nyilvános módszertan és összesített eredmény, azonos szűrés a hivatalban lévő és a volt tisztségviselőkre, egyéni névmegerősítés tilalma lezárt megállapítás előtt, magyarázati határidő az érintettnek, negyedéves találatiarány-jelentés — az Átláthatóság és korrupcióellenes politika területre.

Javasolt új programpont: Elszámoltatási ügyrendi megállapodás — a támogatói utóellenőrzés, a visszakövetelés, a feljelentés és a parlamenti vizsgálat nyilvánosan rögzített sorrendje és hatásköri határai — a Közigazgatás és e-kormányzat területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 26. — 4. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Robert Klitgaard: Controlling Corruption
  • 📖 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform
  • 📖 Európa Tanács: Az emberi jogok európai egyezménye (1950)

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A3, A6, A10, A12)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (háttéranyag)
  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I1)
  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (háttéranyag)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok; programpont ID: KI7)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 26. — 4. téma, pontszám: 85/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Integritás Hatóság — jelentések és közlemények
  • Az Országgyűlés honlapja — a vizsgálóbizottságok dokumentumai és jegyzőkönyvei, képviselői vagyonnyilatkozatok
  • Világbank — Worldwide Governance Indicators (WGI), 2024
  • Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/343 irányelve az ártatlanság vélelmének bizonyos szempontjairól
  • Emberi Jogok Európai Bírósága — Allenet de Ribemont kontra Franciaország (1995)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 26.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 26. 11:00 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 195000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink